|
<VISSZA Röviden
 A kerékpárt érdemes szakboltban vásárolni, ahol megbízható minőséget kapsz, ezenkívül segítenek megtalálni a számodra méretben és fajtában legmegfelelőbb vasparipát. Városi közlekedésre többféle típus alkalmas (pl. citybike [városi bicikli], trekking, országúti, valamint mountain bike), mindegyik más stílusú kerékpározást tesz lehetővé. Érdemes vásárlás előtt akár ismerősöd kerékpárját kipróbálni, akár tanácsot kérni különféle biciklit használóktól, hogy kiderítsd, melyik való Neked, így később elégedett legyél választásával. Lényeges, hogy a kerékpár kényelmes legyen és biztonságosan tudjad használni. Ebben és a beállítások testre szabásában célszerű szakember tanácsát kérni.
Ha már rendelkezel saját kerékpárral, néhány alapvető javítást Te is el tudsz végezni, de ajánlott szakszervizhez fordulni használattól függően átlagosan három havonta, hosszabb kihagyás után pedig mindenképp. Indulás előtt ellenőrizni tudod a keréknyomást és a fékeket. Szintén célszerű tisztán tartani a kerékpárt.
Ha a kerékpárod rendellenes, zörgő, kattogó hangot ad, fordulj szakszervizhez!
Kicsit hosszabban:
A bringa valahol az autó és egy cipő között van. Lehet hihetetlenül márkás, drága, de ha nem a te fazonod, az életben nem lesz kényelmes. Nem lehet mihez kezdeni azzal, ha nem bírja a lábad a lakkcipőt. Persze azért ez egy jármű, tehát az alapfeladatot, miszerint eljuttasson A-ból B-be, megteszi, csak nem mindegy, hogyan.
Egy jobb bringaboltban tudnak neked segíteni abban, hogy milyen irányba indulj el (nem beszélve a bringás rendezvényekről, ahol fogod kapni kéretlenül is a tanácsokat, millió szemszögből), de könnyíthetsz az eladó dolgán, ha már nagyjából tudod, mit szeretnél, van valamiféle elképzelésed. A helyes bringa megválasztása és a már meglévő maximális kiismerése hihetetlen fontos.
Van néhány praktikus dolog ezzel kapcsolatban is. Hogyan válassz bringát, hogyan szabd testre, ami már megvan, és hogyan tartsd meg olyan állapotban, amilyenben megismerted. TípusválasztásLeegyszerűsítve három alapesetet különböztethetünk meg.
Az első a citybike, ami leginkább a hollandus bringákra hajaz, vagyis tulajdonképpen a „tanyabájkok” egyenesági leszármazottja. Nagyon kellemes, kényelmes bringák, de nagyvárosi rendszeres használatra nem igazán ajánlom őket, mert dögnehezek – amin a hatalmas, esetenként tekercsrugós, fotelszerű ülések sem javítanak –, és magasságuknál, hosszuknál fogva nem túl kezesek. Ha hétvégenként járkálsz, főleg forgalomtól jól elszeparált úton, akkor nincs is ennél jobb, mert olyan üléspozíciót biztosít, ami a legközelebb van a „normális” testtartáshoz, és a nagy ülés – azon túl, hogy kényelmes – segít a gerincednek is. Amit tud, azt gyakorlatilag minimális karbantartással az idők végezetéig hozza, mert egyszerűen lehetetlen úgy nyúzni, hogy az ártson a gépnek.
A másik lehetőség az „országúti" alapokon nyugvó bringa. Nagyon gyors, nagyon könnyű, és nagyon egyszerű régi, jó állapotú használt bringához vagy alkatrészhez olcsón hozzájutni. A keskeny gumi alacsony gördülési ellenállást produkál, tehát könnyű tekerni. Cserében viszont az új alkatrészek igen drágák tudnak lenni, és a felni, vékonyságánál fogva, talán kicsit kevésbé tartós, legalábbis a montifelnikhez mérten (persze megint a városi használatról beszélek), és a kis gördülési ellenállás a fékezésnél hosszabb féktávot, könnyebben megcsúszó gumit jelenthet. Kecsesebbek, gyorsabbak a montiknál, de kevésbé erősek, egyszerűen nem az a dolguk, hogy erősek legyenek, nem arra tervezték őket. Ha már van némi „előképzettséged” bringás téren, jó választás, de odafigyelést igényel. Nem lehet akárhogy bánni vele. Tekinthetjük úgy, hogy a monti az igénytelenebb, robusztusabb, erősebb férfi, az országúti pedig a karcsúbb, kecsesebb, kicsit kényesebb nő, amihez nem árt némi tapasztalat és sok alázat, amit persze maximálisan meghálál.
A mountainbike-kok a harmadik, s szerintem nagy általánosságban a legelterjedtebb fajta. Kezdőknek inkább ezt ajánlom, bár ez erősen ízlés kérdése, de az alacsony súlypont és a könnyebb irányíthatóság mindenképpen mellette szól. Az erősebb, szélesebb felnit nehezebb felütni, nehezebb nyolcast rakni bele, és ez egy padkázást csak most szokó bringásnak fontos szempont lehet, ahogyan az is, hogy a váz sem könnyen amortizálódik. Cserében viszont egy átlag monti súlyos kilókkal nehezebb akár egy hasonló árfekvésű országútinál is, ami sajnos szintén fontos szempont lehet, főleg, hogy a montik palettája a boltokban jóval szélesebb, így könnyebben kapsz kimondottan olcsó és az árának megfelelően alacsony minőségű és/vagy dög nehéz bringát.
A városi bringáknak az utóbbi években megjelent és rohamosan terjedni kezdett egy új változata, melyről mindenképpen meg kell emlékeznünk: az elektromos rásegítésű bringáról van szó, vagy a külföldön elterjedt nevén e-bike-ról. Ez annyit takar, hogy a hagyományos city bringa fel van szerelve egy elektromos motorral és akkumlátorokkal, így – bár egy kicsit továbbra is kell tekerni -, ám folyamatos rásegítést adva nagyban segíti az elindulást, minimális erőkifejtéssel is feljuthatunk vele bármely emelkedőn, így azok számára is elérhetővé teszi a kerékpározást, akik eddig koruk, erőnlétük vagy egészségügyi problémáik miatt nem ültek kerékpárra. A korszerű elektromos rendszer lehetővé teszi, hogy akár egész nap használjuk gépünket újabb feltöltés nélkül. Ezek a kerékpárok természetesen kicsit drágábbak hagyományos társaiknál, ám sokak számára teremthetik meg a környezetkímélő egyéni mobilitás lehetőségét.
Karbantartás Ha már megvan álmaid bringája, ami tökéletesen azt csinálja, amit akarsz, akkor el kell érned, hogy ez így is maradjon. Ez két alapvető részre bontható. Az egyik, hogy bizonyos rendszerességgel a bringádat bizony át kell nézni, le kell tisztítani és a megfelelő helyen zsírozni, olajozni, a másik, hogy a kopó, fogyó alkatrészeket idővel cserélni kell. Ez nagyon fontos, hogy a bringa bringa maradhasson. Sok esetben csak a karbantartás után veszi észre az ember, hogy milyen ramaty állapotban volt a gép, mert fokozatosan romlott az állaga, szinte észrevétlen, aztán a problémák hirtelen szűnnek meg a generálkor, és a műszer hirtelen megtáltosodik. Természetesen a csúszó, forgó alkatrészek a leglényegesebbek, azok közül is, amik ki vannak téve az időjárás viszontagságainak. Ilyenek a féktestek, fékkarok, váltók, váltókarok, a bowdenek és a lánc.
Tegyük fel tehát, hogy tavasz van, végre tartósan jó az idő, ilyenkor jól is esik kimenni a teraszra, kertbe, telekre nekiállni felkészíteni a bringát az idényre. Nézzük meg ilyenkor, hogy milyen állapotban vannak a külső gumik, ha kell, cseréljük. Amit viszont célszerű mérlegelés nélkül cseréli idény elején, az a fékpofa. Ha már ennek nekiálltunk, ne is rakjuk még össze rendesen, amíg nem kentük át a rendszert. A lényeg, hogy egyesével vegyük az alkatrészeket, hogy ne keveredjenek össze. Fontos, hogy ne csak kenjük a kenendőt, hanem tisztítsuk is le, mert hiába az olajozás a láncnak, ha már annyi rajta a kosz, hogy nem fut rendesen. A tisztítás egyébként majdnem, hogy fontosabb, mint az olajozás, mert ha egy koszos bringát kezdesz el kenni, azzal tulajdonképpen csak rögzíted a dzsuvát, és egy olyan masszát kapsz, amit nemcsak nehezebb leszedni aztán, de többet árt a gépnek, mint a rozsda és a por együtt. Sokan ellene vannak a benzinkutaknál lévő nagynyomású mosócuccoknak, de szerintem nincs velük baj. Annyira azért érdemes odafigyelni, hogy amikor mossuk a bringát, a víznyomás ne a csapágyak felé tolja a koszt, mert a tömítések nem ilyen igénybevételre vannak tervezve, és ami alapesetben örök darab lenne, ilyenkor lehet, hogy bekoszolódik. Ha viszont erre odafigyelsz, és utána szárazra törlöd, és nem durván, de azért alaposan átolajozod/zsírozod a gépet, semmi baj nincs ezekkel a mosókkal, sőt.
A fékpofa cseréje. Az elsődleges, hogy felismerd, mikor kell a kopás miatt a féket utánállítani. A jó fékhatás eléréséhet az kell, hogy a felni és a pofa a lehető legnagyobb felületen érintkezzen. Ez a legnagyobb felület kizárólag akkor jöhet létre, ha a fékpofa teljesen párhuzamosan a felni közepére érkezik a fék behúzásakor. Ha lelóg, nem jó, ha az élével fog, nem jó, ha ferde, nem jó. A nem jó pedig azt jelenti, hogy nem tudsz megállni annyi idő alatt, amennyi idő alatt megállhatnál normális esetben, ráadásul nem sok esélyed van a pofa és a felni megmentésére, ha huzamosabb ideig egy elállított fékkel hajtasz. A fék beállításának legegyszerűbb és legfelületesebb magyarázata az, hogy fogod a meglazított, új fékpofákat, és a féktesteket összenyomva rászorítod őket a felnire úgy, hogy ne tudjanak ferdén állni. A másik kezeddel közben óvatosan kicsit húzol rajta, hogy amikor elengeded ne állítódjon el. Majd ezek után, már két kézzel, meghúzod rendesen. Nem kell feladni, ha elsőre nem sikerül, kézügyességet és rutint igénylő meló, de nem kell elkeseredni, ha elsőre nem megy. A lényeg, hogy ha gyakorolni akarsz, akkor azt új pofával tedd, mert azt lényegesen könnyebb beállítani. Amire érdemes odafigyelni, először is, hogy egy rosszul beállított fékkel az amúgy átlagfelhasználás mellett fél évig elmuzsikáló pofákat egy közepes túra alatt javíthatatlanul kinyírjuk. Másodszor, hogy az imbuszos V-fékek beállításánál oda kell figyelni, hogy tökéletesen passzoljon a szerszám a helyére, és ésszel húzzuk meg, mert a pofa imbuszos csavarja, meglehetősen könnyen elnyalódik.
A leggyakrabban előforduló szerelnivaló, a defekt. Egy defekt miatt nem kell rögtön szerelőhöz szaladni. Erről teljesen részletesen ír Aga a Bringaút Egyesület honlapján. Néhány dolgot azért érdemes itt is megemlíteni. Az egyik, hogy lényegesen egyszerűbb a helyzeted, ha a bringázásod során van nálad pótbelső. Nem sokkal foglal több helyet, mint egy ragasztószett, de a pepecselés lényegesen kevesebb, és lássuk be, azért kényelmesebb otthon, villanyfénynél, a mosdó és a szappan közelségének megnyugtató tudatában foltozni, mint adott esetben félhomályban, csöpörésző esőben, elfagyott kézzel. Maga a gumi, illetve a kerék leszedése nem egy nagy ördöngösség, a lényeg, hogy legyen nálad gumileszedő célszerszám, és akkor nem lesz vele gondod. A másik, ami a felkészültség mellett még fontos, hogy megkeresd a defekt okát. Hiába vagy villámszerelő és kettő perc alatt menetkészre vágod a bringát, ha a cserebelsőt is kiszúrja ugyanaz a tüske, ami az elsőt, mert akkor hazáig, de legalábbis a következő szerelőig tolhatod a bringát. Nem kell ám itt varázslatra gondolni, csak mielőtt összetennéd a kereket, kézzel végigtaperolod belülről a futófelületet, hogy nem találsz-e valami szúrósat és/vagy kívülről tüzetesen átvizsgálod a gumit, hogy nem látod-e, mi volt a defekt oka. Általában hamar megvan a gonosztevő, amit aztán érdemes csavarhúzóval vagy bicskával nagyon óvatosan kipiszkálni (ha durvulsz, tönkreteszed a külsőt és megint csak sétálhatsz). Ha lehet, nem kézzel, mert ha a gumit kiszúrta, a bőröd sem lesz akadály, és eddigre már elég dzsuvás a kezed ahhoz, hogy ne legyen egészséges egy nyílt seb.
A szerelés gyakorlatilag egy külön szakma, de azért nem árt, ha néhány dolgot meg tudunk csinálni mi magunk. Aztán, persze idővel, egyre több dolgot fogsz tudni megcsinálni, ahogy kezded kiismerni a bringádat, de van néhány dolog, amit érdemes tudni rögtön az elején, mert szinte biztosan szembesülsz vele, és nem biztos, hogy emiatt érdemes szervizbe menni.
(Forrás: részletek Gál Attila (Galád) írásából)
|
